Nem volt sok kapcsolatom. Szeretek kapcsolatban lenni, szeretek tartozni valakihez és egy porcikám sem kívánja, hogy a levegőben lógjak. Ennek ellenére nem tartom magam függőnek, inkább úgy fogalmaznék, hogy nem tudok azonosulni a kapcsolatok ide-oda dobálásával. Ez én vagyok, Te lehet, hogy más vagy. A minap azonban rádöbbentem, hogy minden egyes kapcsolat hozzátett ahhoz, amilyenné…
Gyerekkorom óta tudom, hogy az átlagosnál érzékenyebb vagyok. Hamarabb sírom el magamat a legkülönbözőbb filmeken, könnyebben meghatnak mások történetei, még akkor is, ha nem közeli hozzátartozókról van szó, és egyszerűen nem bírom elviselni magam körül a bizonytalanságot. Ezért arra gondoltam, hogy egy picit utána nézek, mi is állhat a hiperérzékenységem mögött, amely őszintén bevallva néha…
A kilencvenes évek elején, amikor megszülettem, még fogalmam sem volt arról, hogy a boldogságért mekkora árat kell fizetni. Ez a bejegyzés pedig valójában nem is rólam, hanem a szüleimről fog szólni, akik olyan akaratosan kapaszkodtak a boldogságba, hogy mindent feladtak az életükben. Két ember. Két külön élet. Egy apró szikra. Őszintén szólva a gyerekkorom nem…
Ott hevert az asztalon. Körbe néztem, mintha valami rosszban sántikálnék, attól félve, hogy lebukok. Pedig ez a levél nekem szólt. Az én nem nevem állt rajta, gondosan megformált kerek betűkkel. „Mintha csak én írtam volna.” Feltéptem, nem akartam óvatoskodni. A papír finoman megreccsent a kezem alatt, ahogyan kihajtogattam a széleit. Végig szaladt a tekintetem és…
Amikor megláttam a hírekben a magyar diákcsoport szörnyű balesetét, egyszerre gyűlt gombóc a torkomban és egyszerre fogott el félelem. Az a félelem, ami csak tudat alatt tör utat magának. Az a félelem, amivel minden egyes nap megküzdenek a szüleim, úgy, ahogy minden más gyermek aggódó édesanyja és édesapja. Ez az ártatlannak tűnő kirándulás egy…